Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
A Szent András Evangelizációs Iskolát Isten hiánypótolásul hozta létre.
Az Egyház, Krisztus küldetését folytatva, a harmadik évezred elején is arra hívatott Európában, hogy hirdesse az evangéliumot, csakhogy… nincs rá elég és megfelelő embere.
Van sok papja, teológusa, katekétája, hittanára, de alig van evangelizátora.
Ezért hozta létre Isten ezt az iskolát: hogy kérügmatikus evangelizátorokat képezzen az Katolikus Egyház új evangelizációja számára.
Ha a vas elcsorbul, és nem olyan, mint azelőtt,
hanem életlen, sok munkával kell megélesíteni. Préd. 10,10.
Evangelizálni csak evangelizálva tanulunk meg!
Iskolánk újdonsága abban áll, hogy kurzusainkban Egyházunk hagyományos tanítását új, korszerű módszerekkel adjuk tovább.
A módszertan – a témából adódóan – felnőttképzésre lett kialakítva.
Nincs szükség új Örömhírre, csak új módszertanra, amivel azt továbbadjuk.
Tanításaink biblikusak tartalmukban és nyelvezetükben is.
Előadásmódunkat jellemzi az egyszerű fogalmazás, kiemelt szerepet kap a tanúságtétel, VI. Pál és II. János Pál felhívását követve: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is.” (EN 41, RM 42)
Iskolánk módszertana a legmodernebb pedagógiai és andragógiai alapelvek szerint lett kialakítva. Nagy hangsúlyt fektetünk mondanivalónk szemléltetésére, a lehető legtöbb érzékszervet célba véve.
A résztvevőkkel tanulóközösséget kialakítva bevonjuk őket a tanítás-tanulás folyamatába. Hogy ne csak elméleti tudást adjunk át, ezért minden tanításhoz tartozik valamilyen résztvevői tevékenység: a közös imádságtól, énekléstől kezdve, a plakát rajzoláson, színdarab készítésen át, a kiscsoportos megbeszélésekig, mindenféle megtalálható módszertani palettánkon. Valamint dinamikáinkkal döntésre hívjuk őket. Kurzusainkat általában jellemzi az imádságos és vidám légkör.
Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. 1Kor. 15,3-4.
A módszertan és a sok évnyi tapasztalat meggyőzött bennünket arról, hogy a 2000 éves kérügmába nem kell belecsempészni új, modern, nyugati vagy keleti elemeket. Csupán újnál újabb, kreatív formában kell azt megfogalmazni. (ujevangelizacio.hu)
Célunk, hogy minden hívő katolikus evanglizátor legyen, hogy minden plébánia-közösség evangelizáló legyen.
a. Evangelizátor
Az evangelizátorok az új evangelizáció előfeltétele: olyan egyszerű hívők, akik egy közösség tagjaként a mindennapi életük során ismerőseiknek és ismeretlenek számára is képesek tanúságot tenni Jézus Krisztusról, hirdetni Őt egyetlen Megváltóként és elvezetni a keresőket a megtérésre, majd ezután a közösségbe.
Ugyanis sok szakemberünk van az Egyházban – papok, szerzetesek, katekéták, teológusok – akik az evangelizáció más szakaszaiban munkálkodnának, de jelenleg nincsenek olyanok, akik elvégeznék az első evangelizáció szolgálatát. Ha lesznek a közösségeknek, plébániáknak evangelizátoraik, beindul a gépezet.
Nem gondoljuk, hogy néhány evangelizációs szakemberrel máris minden a helyére kerül. Sokkal több evangelizátorra van szükség, mint katekétára vagy papra: minden katolikus evangelizátorrá kell hogy váljon. Ez a keresztségi és a bérmálási küldetésünk, mert „az első igehirdetésre minden keresztény meghívást kap.” (KÁD 61)
b. Helyünk az evangelizáció folyamatában
Iskolánk az evangelizáció folyamatában néhány kritikus lépést valósít meg: az első hirdetés területén és a folyamat végén, az evangelizációra való felkészítésben. Mindkettő hiányzó és pótolható láncszem Romániában és Magyarországon egyaránt.
Az Iskola nem végzi el az evangelizáció teljes küldetését, hogy mi evangelizáljunk az Egyház, a (plébánia)közösségek helyett. Az evangelizáció a teljes Egyház küldetése. Mi egy iskola vagyunk, hogy megtanuljon Isten népre újra evangelizálni.
José H. Prado Flores, ismertebb nevén Pepe Prado, a Szent András
Evangelizációs Iskola alapítója.
41 könyv szerezője, melyek az evangelizáció, a Biblia és a Lélekben való megújulás témakörében íródtak. 16 kurzust írt a Szent András Evangelizácis Iskoláknak.
A világ 56 országban prédikált, többek között a Vatikánban is. Emiliano Tardif atya életében közösen szolgált vele, három könyvet írtak közösen, amelyek között a legismertebb a „Jézus Él!”, melyet 25 nyelvre fordítottak le.
Már majdnem befejeztem 1971-ben. A spirituális tapasztalatom kielégítő volt számomra, abban a hitben éltem, hogy a bőséges élet egy másik világnak van fenntartva. A valóságban nem reméltem sokat, mert abban hittem, ami lehetséges. Jól éreztem magam a bőrömben és nem volt szükségem a megváltásra. Sőt mi több, azt gondoltam, hogy a megváltás a nagy bűnösök számára van, és én biztosan nem tartozom közéjük. Nem követtem el botrányos bűnöket, de befészkelte magát belém a legrosszabb a bűn, a farizeizmus.
Még ez év november végén, egy furcsa csoport érkezett a „A Magaslat” Lelkiségi Központba, ahol akkor éltem. Felemelt kezekkel énekeltek és úgy beszéltek Istennel – nekem úgy tűnt –, hogy látják a Láthatatlant. Felkeltette az érdeklődésemet, igen, de ezek a külső jegyek furcsának tűntek az én olyan nagyon rideg és formális vallásosságomnak, amit én komolyabbnak és mélyebbnek tartottam (az övékénél). Ennek ellenére valami megragadta a figyelmem: a túláradó örömük. Bolondnak tűntek de elégedettnek, én nem voltam bolond, de nem is éreztem ezt a boldogságot. Sőt mi több Isten Igéjét olyan egyszerűen tudták magyarázni, hogy az megérintette a szívet. Én tanárként tanítottam a Bibliát és azon dolgoztam, hogy megragadjam a tanítványaim figyelmét. Azok az egyszerű emberek pedig, biblikus képzettség nélkül, sikeresen elérték a szíveket és többek között az enyémet is rabul ejtették.
Ezen az estén az első sorban ültem, a prédikátor rám nézett és azt mondta: Nem kell jónak lenned ahhoz, hogy Isten szeressen téged, Ő szeret téged mert Ő jó. Feltétel nélküli szeretettel szeret téged. Ez összetörte az utolsó akadályt is ami bennem volt, és amikor megkérdezték: ki szeretné megkapni a Szentlélek keresztséget, bátortalanul a magasba emeltem a kezemet. Elindult felém két amerikai, akik angolul imádkoztak és én automatikusan elkezdtem sírni Isten megrendítő jelenléte előtt, miközben egyre másra azt ismételgettem: Uram én nem vagyok rá képes, de Te képes vagy rá. Azt szerettem volna mondani Istennek, aki eltöltött ezzel a misztériummal, hogy én az összes erőfeszítésemmel, tudásommal és áldozatommal sem voltam képes rá, hogy elérjem Őt, nem tudtam megragadni, de Ő képes rá, hogy elérjen engem.
Abban a pillanatban elteltem Szentlélekkel, ami átformálta az életem. Megtörtént az első megtérésem, Isten farizeusból átváltoztatott fiúvá. A megtéréskor nehezebb az igaz embernek fiúvá válnia, mint a bűnösnek igazzá. Ha Isten megtudta ezt cselekedni bennem, akkor képes ezt megtenni bárkiben.
Itt tárta fel nekem a hivatásom és küldetésem. Isten elhívott az evangelizációra mint laikust az ő Egyházába. Így néhány hónapon belül elkezdtem evangelizálni. A Szentlélek a tanújává tett és elmentem különböző csoportokhoz Mexikóvárosban, hogy tanítsam a Bibliát, mivel már volt jó biblikus képzettségem.
Az evangelizációs munka minden alkalommal egyre több lett, ezért elhatároztam, hogy otthagyom a katedrát a Szentírás Intézetben és minden időmet a prédikációnak szentelem, sok várost bejárva szerte az országban. Szintén így kezdtem el a munkát Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban.
Feltéve, hogy egy evangelizátor nem közvetlenül evangelizál, hanem evangelizátorokat képez, megszületett a szívemben az ötlet az evangelizátorok képzéséről. 1980 nyarán elkezdtük az első kurzust egy öreg házban, szerény körülmények között. 44 fő számára volt helyünk és 42-en jöttek el, közülük ketten papok voltak. A kurzus egy hétig tartott és Bill Finke tapasztalatainak köszönhetően megtanultunk evangelizálni. Így született meg az első evangelizációs iskola, amit az „Apostolok Iskolájának” hívtak.
Így kaptam meg a második küldetésem: már nem csak evangelizáltam, hanem evangelizátorokat képeztem. Megtanultam, hogy a munkát csapatban kell végezzük, vagy nem fog megvalósulni. Nem egy embernek volt munka, hanem különböző személyeknek.
1990-ben integrálódtam az Evangelizációs Terv 2000-hez a latin-amerikai Igazgatósággal. Elkezdtük megsokszorozni az Evangelizációs Iskolák számát és kialakítottuk az iskolák ellenőrzését és táplálását. Akkor a vízióm kiszélesedett. A feladatom az, hogy olyan embereket képezzek, akik majd az iskolákat fogják kialakítani.
Így 1994-ben a mustármag kihajtott és a Szent András Evangelizációs Iskola fájává terebélyesedett, hogy ma kiterjessze az ágait 58 országba több mint 2000 evangelizációs iskolával, amelyek ugyanabban a vízióban, módszertanban és képzési programban osztoznak.
fordította: Valkai Ildikó (eredeti spanyol nyelven)
A Szent András Evangelizációs Iskola hosszútávú víziója az, hogy minden országban, majd az illető országban minden egyházmegyében, az egyházmegyén belül pedig minden plébánián létrejöjjön egy Iskola közösség.
Romániában jelenleg 3 városban működik Iskola Közösség, éspedig Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon.
A kurzusok mellett evangelizációs alkalmakat, lelkinapot is szervezünk, plébániák és közösségek meghívására. Az igazgató és egyben a nemzeti igazgató Samaj Arnold, aki 2005-ben jelen volt a romániai iskola megalapításánál és azóta is ezt a tisztséget tölti be.
Elérhetőség és információ:
Samaj Arnold, 0 7 4 4 8 4 5 2 2 4, samaj_arnold@yahoo.com.
Leginkább kurzusok szervezésével foglalkozunk.
Egy a kolozsvári Szent Család alapítvány Keresztény Lelkiség részlegével megkötött kollaborációs egyezménynek köszönhetően, román nyelvterületen és Görög-Katolikus híveknek is rendszeresen szervezünk kurzusokat.
Elérhetőség és információ:
Rugină Szabolcs-Gábor, 0 7 7 1 4 8 3 2 7 4, szentandras.kolozsvar@gmail.com.
A nagyváradi Szent Pál közösségből alapítva, evangelizációs tevékenységekkel foglalkozunk.
Elérhetőség és információ:
Szilágyi László, 0 7 2 3 3 4 5 2 5 6, st_paul_ro@yahoo.com.
Romániai iskola közösségek a térképen elhelyezve:
